Tegnap a nénimmel, mint minden vacsinál valamilyen krimi sorozatot nézünk.  Már előre mondja, hogy péntek, hal nap: D (Hogyan tanítsunk elveszett memóriájú embernek újra napokat?  Főzzünk napnak megfelelően :)  )

No, de nem is ez a lényeg!  Szóval eszegetünk békésen, néha taglaljuk az eseményeket! Orosz bérgyilkosok végtelen tár gépfegyverrel lőnek, jön a nagy, és erős rendőrnyomozó a pisztolyával, és legalább annyit tud lőni vele, mint a géppisztolyosok, és nahát, mik vannak, el is találja az egyiket, méghozzá lábon! Na, ettől bérgyilkolász elesik, kiejti fegyverét, zuhan két emelet magasból és…  hát persze túlélte! Így a hiper-szuper istencsászár rendőrök ki tudják hallgatni. És még érthetően is tud beszélni az életet kioltogató csúnya bácsi. Nos hogy haladjunk, kérdezgetik, így, úgy, majd oroszul egy rendkívül csúnya káromkodást engedett el! Amin persze én felhördültem, és vigyorba fordult a szám. Én anno nem a suliban tanultam meg oroszul, hanem egy úgynevezett baráttól, és persze mit tanul meg először az ember lánya, hát káromkodni :) Nénim felém fordul, mit mondott?  Mondtam, hát, ha nem muszáj, inkább nem fordítanám le, de megmondom, ez egy nagyon nagyon trágár kifejezés. Tényleg, olyan, mint az „Assloch”?  Mondtam neki nem, nem, annál is csúnyább.  OHHH tényleg mi aaaaaazzz? :D

Néha elgondolkozom, hogy nénit kaptam e gondozásra, vagy egy gyermeket :D